Jay Crownover - Asa (Marked Men 6.)

Rowdy könyvének végén Asa-t letartóztatják valamiért, amit nem követett el és ki más, mint Royal viszi be az őrsre. Asa kijelenti, hogy akinek jogában áll bedugni őt egy rendőrautó hátsó ülésére, annak nála nincs esélye. Szerencsétlenségére, vagy éppen szerencséjére nem sokkal ezután Royal és a társa, Dom egy lövöldözésbe keverednek munka közben. Dom kórházba kerül, a lánynak viszont bűntudata lesz, amiért nem tudta megvédeni a társát. Itt jön a lépbe Asa. Royal ezután leginkább csak a bűntudatban fuldoklik, de úgy gondolja, hogy Asa segítségével egy rövid időre túl tudna lépni ezen, aki persze nem igazán akar ebben részt venni.

A történetük kezdete előtt hetekig kerülgették egymást, mire történt is valami kettejük között. Asa folyamatosan azon volt fennakadva, hogy ki volt és miket tett a múltban. Mindenkin átgázolt, senkivel sem törődött, mindig mindenkitől elvette, amit akart bármilyen módszerrel. Az egyetlen gond ezekkel a múltban vájkálós részekkel az volt, hogy nem vette észre mennyire megváltozott, miután Denverbe érkezett. Az elején is azért maradt távol Royal-tól, mert nem akart az önpusztító hadjáratának a részese lenni. Később is inkább a lány érdekeit tartja szem előtt, mint a sajátjait.

Nekem úgy tűnt ez a könyv inkább Asa-ról szólt, mondjuk neki több dolgot is fel kellett dolgozni a múltjával kapcsolatban. A lánynak leginkább csak azt kellett felfogni, hogy önmaga miatt rendőr, ráadásul még jó is benne. Az kissé ironikus, hogy egy embernek kórházba kellett kerülnie, hogy erre rájöjjön, de ez van. Úgy érezte Dom sérülése az ő hibája, egyszerűen nem bírta elfogadni, hogy balesetek néha történnek.

Nem egyszerre, inkább fokozatosan, könyvről könyvre szerettem meg a sorozatot minden hibája, szenvedős vagy éppen eltúlzottan lelkizős jelenete ellenére. A sorozat címének jelentősége viszont egészen az utolsó sorokig nem esett le. Nem csak egy csapat lelkileg és néha fizikailag is sérült, összetartó az esetek többségében tetovált huszonévesről, akik a semmiből is képesek voltak összetákolni maguknak egy családot. A Marked Men-re csak egy egyszerű tetováló szalonként tekintettem, figyelembe sem véve a mögötte lévő srácokat. Asa viszont végleg bebizonyította, hogy nem csak lehet valaki Marked, ha minden létező bőrfelülete tele van tintával és fémmel. Emberek, érzések, helyek ugyanúgy meg tudnak minket jelölni, az egyetlen különbség csak annyi, hogy ezek értelemszerűen láthatatlan jelek. Ettől viszont nem lesznek kevésbé fontosak vagy különlegesek, de ugyanúgy velünk maradnak örökre, meghatározva azt, akik vagyunk.

Royal és Asa párosítását eleinte kétkedve fogadtam, de az ő történetük volt tele a legtöbb elfogadással, továbblépéssel és a végére tényleg úgy éreztem, hogy minden szereplő pontosan ott van ahová az írónő eredetileg szánta őket.